Kezek Budapest felett – az agyonépített város

  • Budapest egyszerre agyonbontott és agyonépített város, és most nem a sokat dicsért eklektikus városképről van szó, hanem arról a barbár rombolásról, amivel a belváros egyedülálló századfordulós építészeti értékeit pusztítják. A városvezetés az elmúlt évtizedekben elkótyavetyélte, kiárusította Budapest örökségét, Tarlósék pedig egyenesen hadat üzentek a zöldfelületeknek. A madárcsicsergést elnyomta a láncfűrész, a klasszicista bérházak helyén jellegtelen lakóparki épületek nőttek ki.
  • Átgondolt városfejlesztési koncepció helyett a az ügyeskedés és a lobbiérdekek írják át a szabályokat.  Bár évtizedekig nem lesz még kényszer arra a budapesti ingatlanfejlesztési piacon, hogy felhőkarcolókat építsünk, azonban ezen a területen is megjelentek a kivételezettek. Vajon mi mindenen kellett átgázolni ahhoz, hogy a korábbi szabályozás ellenére a városvezetés teret enged a magasházak építésének?
  • Szétterülő massza, kertvárosi központok nélkül. Budapest szinte egyedülálló abban is, hogy mennyire nagy és ritkán lakott kertvárosok övezik. Ugyanakkor sem a külső kerületekben, sem az agglomerációban nincsenek jóltervezett kertvárosi központok. Ahol növekszik a lakósűrűség, ott a kertes házak helyén gondolkodás nélkül valósítanak meg zsúfolt kisprojekteket: továbbra is alvóvárosi szemlélet uralkodik. Életképessé az sem teszi az agglomerációt, amikor zöldmezős nagyprojektekkel és új parcellázásokkal próbálkoznak. A vállalkozói nyereség persze hatalmas, de a közhaszon igen elenyésző.
  • A barnazónák fejlesztése gyakorlatilag észrevehetetlen. Budapest az város, ahol minden beruházásnál az ingatlanvállalkozók, a beszállítók és a haverok szempontjai az elsők. Ahol barnamezős fejlesztés zajlik, ott tipikusan kicsi lakások épülnek, hogy maximális legyen a profit, de véletlenül sem ott építkeznek, ahol jó a tömegközlekedés. Évek óta hallgatjuk a közlekedésfejlesztési ígéreteket, ideje behajtani őket, ideje rendbe tenni a város vérkeringését!  
  • A városvezetők, a budapesti döntéshozók kezét elsősorban politikai törekvések irányítják, mit sem számít, hogy mi a jó a fővárosiaknak. A kormány szorongatja Budapestet: a kormánypárti és az ellenzéki erők nemcsak a parkolási pénzeken, de a tehetetlenségben is osztoznak egymással. Itt az ideje, hogy olyan főpolgármesterünk legyen, akinek a döntéseit az itt élők érdekei és a városfejlesztési szempontok befolyásolják.
  • A nagypolitika rabul ejtette az agglomerációt is. Budaörs elveszti járásszékhelyi rangját, a Gödöllő által szervezett hulladékgazdálkodási társulást pedig kivégzi a kukaholding. Az egységes agglomerációs tömegközlekedési tarifarendszer továbbra is csak álom, és a budapestiek sem remélhetnek ebben előrelépést. A kormány hatalmaskodása és központosítása mindenhol megjelenik: az elővárosi buszvonalak és a hév-vonalak felügyeletét is átvette a fővárostól a minisztérium, miközben az agglomerációs önkormányzásnak semmilyen szervezeti nyoma nincs. Mintha csak kötelező lenne az őrült koncepciótlanság.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes:

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>